Bartók Rádió - mr3

Műsor:  2011. január 26., szerda 19.35-21.10

 

Felejthetetlen hangversenyek a Magyar Rádió archívumából című sorozatunkban köszöntjük a karmestert 75. születésnapja alkalmából. A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik, a felvétel a Zeneakadémia nagytermében készült, 1970. május 28-án. A Liszt-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett érdemes és kiváló művész Európa szinte valamennyi országában koncertezett, vezényelt Kanadában és az Egyesült Államok több városában is, valamint számos hanglemezfelvétele készült. Olyan világsztárokkal volt alkalma együtt dolgozni, mint például Jean Pierre Rampal. 

 

Felejthetetlen hangversenyek a Magyar Rádió archívumából

A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik

Vezényel: Oberfrank Géza, km: Jean-Pierre Rampal - fuvola

1. Haydn: D-dúr (A csoda) szimfónia No. 96., 

2. a) Mozart: G-dúr fuvolaverseny K. 313., 

b) Hacsaturján:  Fuvolaverseny, 

ráadás: c) Haydn: Adagio a C-dúr fuvolaversenyből, 

d) Debussy: Syrinx (Rampal), 

3. Wagner: Tannhäuser - Nyitány

(Zeneakadémia nagyterme, 1970. május 28.)

Sorozatszerkesztő: Veisz Gábor

Oberfrank Géza 1936. január 26-án, Budapesten született. 1961-ben szerzett karmesteri diplomát a Zeneművészeti Főiskolán Kórodi András osztályában. 1961-től 1980-ig az Állami Operaház tagja, közben Berlinben a Komische Oper Főzeneigazgatója 1973-tól 1976-ig. Operakarmesterként Szokolay Sándor Vérnász c. darabjával debütált 1964-ben. Oberfrank irányításával mutatták be Szokolay Hamlet c. művét is 1968-ban. 1976-tól 1983-ig a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként állandó szereplője volt a koncertéletnek. Oberfrank Géza vezényletével készült a MÁV Szimfonikus Zenekar első önálló hanglemeze is, amely Weber nyitányait tartalmazta. 1980-tól 83-ig a Fővárosi Operettszínház művészeti vezetőjeként is működött. 1983-tól 1989-ig Szegeden főzeneigazgató, a Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagya és a Szegedi Nemzeti Színház operaigazgatója volt. Számos előadást dirigált a Szegedi Szabadtéri Játékokon, szegedi operaprodukciókkal évente turnézott Nyugat-Európában. 1989-ben a budapesti opera zenei vezetését vállalta, a kilencvenes években az Operaház főzeneigazgatója volt, jelenleg címzetes zeneigazgatója. Munkásságát több díjjal is elismerték: Kapott Liszt-díjat, Érdemes művész, Kiváló művész címet, és a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét.

Jean-Pierre Rampal, a valaha élt egyik legnagyobb fuvolaművész 1922. január 7-én született a franciaországi Marseilles-ben. Édesapja a város szimfonikus zenekarának első fuvolistája és a konzervatórium tanára volt. Fia is az ő irányítása alatt kezdett el a hangszeren játszani, - ennek ellenére szülei mégsem ajánlották a zenei pályát. Az ifjú Jean-Pierre tehát orvosnak készült. Már harmadéves volt az egyetemen, amikor 1943-ban a német megszálló erők besorozták a hadseregbe. Hamar rájött, hogy Németországba akarják vinni kényszermunkára, ezért engedély nélkül eltávozott. Csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, és Párizsban próbált szerencsét új személyazonossági okmányokkal. Úgy döntött, felvételizik a Conservatoire-ba - sikerrel. Öt hónappal később első díjjal diplomázott le az intézményben. A várost néhány hónap múlva felszabadították, így Rampal a Vichy Opéra első fuvolistájaként kezdhette meg pályáját. 1950-ben turnézni indult, kedvenc korrepetitora Robert Veyron-Lacroix volt, aki mind a zongora, mind pedig a csembalójátékban jártasnak bizonyult. Ő segített Rampalnak elmélyülni a XVIII. századi zene előadói gyakorlataiban. Játéka nagy részében Rampal kerülte a vibratót és az általánosan romantikus hangzást, nem kevéssé befolyásolva ezzel a következő nemzedékek fuvolistáit. 1956 és 62 között a párizsi Opera zenekarában dolgozott. A Conservatoire-ban is tanított, valamint a világ több pontján tartott mesterkurzusokat. Szólistaként a világ nagy zenekaraival dolgozott és önálló koncerteket adott. Lemezfelvételei közül számos albuma kapott Grand Prix du Disques-et. A klasszikus repertoár mellett modern szerzők műveit is rendszeresen játszotta, de nem állt tőle távol az angol népdal, az európai jazz, az amerikai ragtime vagy a távol-keleti zenék világa sem. Életműve olyan kortárs zeneszerzőket is megihletett, mint Pierre Boulez, Francis Poulenc vagy André Jolivet, akik darabokat írtak számára. Életrajzi könyve 1989-ben jelent meg. Jean-Pierre Rampal 2000. május 20-án hunyt el Párizsban.