Beszélgetés, hazánk egyik büszkeségével
(részlet Patak Gábor cikkéből - Női Virtus 2008.09.16 17:09)
A fiatal magánénekesnő, Baján született. Szegeden végezte közép- és felsőfokú zenei tanulmányait, első diplomáját magyar-ének tanári szakon, majd a következőkben Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének szakán Sziklay Erika és Virág Emese növendékeként.
Ezután felvételt nyert a Magyar Állami Operaház Operastúdiójába, ahol tanulmányait Oberfrank Géza Nyugalmazott Zeneigazgató Úr értő irányításával végezhette, akit ma is egyik legnagyobb mesterének tart.
Fellépett már Jevgenij Nesterenko, Peter Lika, Sharon Rostorf, Marton Éva, Német Judit, Wiedemann Bernadette, Kováts Kolos, Molnár András, Gábor Géza mellett. Karmesterei voltak: Jurij Dimitrovszkij, Roberto Gini, Yoshikazu Fukumura, Kovács János, Medveczky Ádám, Hollerung Gábor, Vashegyi György, Kocsár Balázs, Philippe de Chalendar, Blázy Lajos, Somos Csaba. Hangját élvezhette már a közönség Tokyo, New York, Toronto, Milano, Verona, Mantova, Ragusa, Napoli, Hannover, Brasso színpadain. Hazánkban pedig a Magyar Állami Operaház, a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Művészetek Palotája, Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok és Nyírbátor zenei színpadain is találkozhatott vele a publikum.
-Pedagógusként végzett Szegeden. Tanított-e valaha?
- Igen, volt szerencsém tanítani – és itt minden szón a hangsúly! Volt: hiszen elmúlt, mindössze 1 évet tanítottam a volt Alma Materemben Baján ( Liszt Ferenc Zeneiskola), ami azóta sajnos már egybeolvadt más iskolákkal, így a múlt idő különösen jogos… Szerencsém volt: hiszen tanítani számomra kiváltság. Sok tanárt ismerek, de kevés Pedagógust. Gyerekeket tanítani kihívás, elképesztő felelősség és hihetetlenül megtisztelő feladat. A szülők a tanárok személyiségében bízva hagyják ott a csöppségeiket az iskolában. Minden gyerek egy tiszta lap, amelyre a tanár feladata, hogy megtöltse Jóval, Érdeklődéssel, Hasznos dolgokkal. Ezt a bizalmat megelőlegezik, de aztán ki is kell érdemelni! Nekem szerencsém volt. Taníthattam.
-Mikor érett meg Önben a gondolat, hogy a magánének szakot elvégezze?
- Tulajdonképp még a Zeneakadémia végzése közben sem… Nem gondoltam, hogy képes vagyok rá. De mindig is imádtam énekelni. Sokan, sokat mondták, hogy szép hangom van, de sosem vettem komolyan. Nem éreztem, hogy különleges lennék. A mai napig mindig meglep, és hálás vagyok, hogy mások örülnek annak, amit csinálok. Nekem ez életelemem.
- A Zeneakadémián életre szóló barátságot kötött Oberfrank Gézával. Mennyire határozta meg zenei tanulmányait az Igazgató úr?
- Nos, ez nem a Zeneakadémia elvégzésének idejére datálódik, és bár mondhatnám, hogy ez barátság, de hol vagyok én ahhoz, hogy Őt a barátomként említsem! Oberfrank Tanár Úr a Mesterem, és egy mestert az ember nem nevez a barátjának, ha mégoly meleg szálak kötik is hozzá. Az Operastúdióban volt szerencsém, hogy a Tanár Úrtól tanulhattam. Ő valami egészen különleges ZENÉSZ – csupa nagybetűvel!
A fiatal magánénekesnő, Baján született. Szegeden végezte közép- és felsőfokú zenei tanulmányait, első diplomáját magyar-ének tanári szakon, majd a következőkben Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének szakán Sziklay Erika és Virág Emese növendékeként.
Ezután felvételt nyert a Magyar Állami Operaház Operastúdiójába, ahol tanulmányait Oberfrank Géza Nyugalmazott Zeneigazgató Úr értő irányításával végezhette, akit ma is egyik legnagyobb mesterének tart.
Fellépett már Jevgenij Nesterenko, Peter Lika, Sharon Rostorf, Marton Éva, Német Judit, Wiedemann Bernadette, Kováts Kolos, Molnár András, Gábor Géza mellett. Karmesterei voltak: Jurij Dimitrovszkij, Roberto Gini, Yoshikazu Fukumura, Kovács János, Medveczky Ádám, Hollerung Gábor, Vashegyi György, Kocsár Balázs, Philippe de Chalendar, Blázy Lajos, Somos Csaba.
Hangját élvezhette már a közönség Tokyo, New York, Toronto, Milano, Verona, Mantova, Ragusa, Napoli, Hannover, Brasso színpadain. Hazánkban pedig a Magyar Állami Operaház, a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Művészetek Palotája, Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok és Nyírbátor zenei színpadain is találkozhatott vele a publikum.
-Pedagógusként végzett Szegeden. Tanított-e valaha?
- Igen, volt szerencsém tanítani – és itt minden szón a hangsúly! Volt: hiszen elmúlt, mindössze 1 évet tanítottam a volt Alma Materemben Baján ( Liszt Ferenc Zeneiskola), ami azóta sajnos már egybeolvadt más iskolákkal, így a múlt idő különösen jogos… Szerencsém volt: hiszen tanítani számomra kiváltság. Sok tanárt ismerek, de kevés Pedagógust. Gyerekeket tanítani kihívás, elképesztő felelősség és hihetetlenül megtisztelő feladat. A szülők a tanárok személyiségében bízva hagyják ott a csöppségeiket az iskolában. Minden gyerek egy tiszta lap, amelyre a tanár feladata, hogy megtöltse Jóval, Érdeklődéssel, Hasznos dolgokkal. Ezt a bizalmat megelőlegezik, de aztán ki is kell érdemelni! Nekem szerencsém volt. Taníthattam.
-Mikor érett meg Önben a gondolat, hogy a magánének szakot elvégezze?
- Tulajdonképp még a Zeneakadémia végzése közben sem… Nem gondoltam, hogy képes vagyok rá. De mindig is imádtam énekelni. Sokan, sokat mondták, hogy szép hangom van, de sosem vettem komolyan. Nem éreztem, hogy különleges lennék. A mai napig mindig meglep, és hálás vagyok, hogy mások örülnek annak, amit csinálok. Nekem ez életelemem.
- A Zeneakadémián életre szóló barátságot kötött Oberfrank Gézával. Mennyire határozta meg zenei tanulmányait az Igazgató úr?
- Nos, ez nem a Zeneakadémia elvégzésének idejére datálódik, és bár mondhatnám, hogy ez barátság, de hol vagyok én ahhoz, hogy Őt a barátomként említsem! Oberfrank Tanár Úr a Mesterem, és egy mestert az ember nem nevez a barátjának, ha mégoly meleg szálak kötik is hozzá. Az Operastúdióban volt szerencsém, hogy a Tanár Úrtól tanulhattam. Ő valami egészen különleges ZENÉSZ – csupa nagybetűvel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése